Nagycsütörtök - Utolsó vacsora
Kernstok Károly 1921-ben Berlinben festette meg „Utolsó vacsora” című óriási méretű olajképét, melyen a forradalmi nosztalgiát keresztény tematikával ötvözte. A kép megdöbbentő dokumentuma Kernstok lelki konfliktusának, a bukott forradalom utáni évek lelki atmoszférájának. Az asztalra két könyökkel támaszkodó figurájában, Szent János apostol alakjában, a szeretett tanítványt, Goszthony Máriát festette meg.
Kernstok így vallott a kép készültekor: „Csodálatos, hogy még soha senkinek se jutott eszébe az utolsó vacsorának emberi felfogása. Én ezt próbáltam meg. Nem a diadalmas egyház apostolait festettem meg, hanem egy keletkező világszemlélet első hírnökeit és rajongóit. Embereket festettem meg, húsból, és vérből való embereket, akik hittek és szenvedtek. És akiket a kétségbeesés és a fanatizmus hajtott az eszme felé. Nézze: a fiatalokon inkább a rajongást igyekeztem hangsúlyozni, míg az idősebb tanítványoknál az érett kor bölcsességét, mert az öregek csatlakozásában bizonyára nagy szerepet játszott az akkori viszonyok higgadt megfontolása és józan mérlegelése. /…/ az általános karakterek ábrázolásán kívül az utolsó vacsora hangulatának megrögzítésére törekedtem. Isten fiát zsidó papok a római szoldateszka segítségével halálra ítélték. Holnap feszítik keresztre. Mi lesz a többiekkel, a tanítványokkal és a barátokkal? Sötét és rögös holnap vár rájuk is. Meg vannak rendülve és meg vannak ijedve. Tudják, hogy Krisztust nem lehet megmenteni, már el is szakadt tőlük, el is hagyta őket. Most már az életükről van szó. A menekülés esélyeit és lehetőségeit mérlegelik…”
Szöveg: H. Bognár Zsuzsa művészettörténész Szerep és alkotás című - Goszthony Mária Emlékkönyvéből, Rippl-Rónai Múzeum 2004.
Cikk: http://bkh2012.blog.hu/…/goszthony_maria_mestere_becsben_a_…
Album: https://www.facebook.com/media/set/…
